2. A rendszer glikolszivattyúinak (primer, szekunder oldal) kiválasztása előtt tisztázni kellett a meglévő fogyasztók hidraulikai ellenállását, mivel ezen értékekről nem álltak rendelkezésünkre adatok. A fogyasztócsoportokból egy-egy kiválasztott tartály, ill. hőcserélő elé egy-egy mérő-beszabályozó szelepet építettünk be, míg a fogyasztók után egy mérőcsonkot helyeztünk el, ily módon minden fogyasztótípus hidraulikai jelleggörbéjét ki tudtuk mérni, és a keringtető szivattyút ki tudtuk választani.

A mérések igen fontos eredményekkel szolgáltak, és rámutattak arra, hogy a rendszer hidraulikai beszabályozás nélkül nem működne megfelelően, mivel az egyes fogyasztók között igen nagy hidraulikai ellenállás-különbség van. A 2000 hl-es tartályok hidraulikai ellenállása a tervezett térfogatáramnál 3,8 bar, a cső a csőben hőcserélőé 1,6 bar, a külső köpenyhűtésű tartályoké 0,3 bar. Látható, hogy a rendszer beszabályozása nélkül a glikol-térfogatáram a külső köpenyhűtésű tartályokban jóval nagyobb, a 2000 hl-es belső csövezésű tartályokban jóval kisebb lenne a tervezettnél.

A hűtési rendszert TA Balance módszerrel szabályoztuk be, mely beszabályozás után a fogyasztóknál, ill. a folyadékhűtőnél a tervezett térfogatáramot +/-3% pontossággal be tudtuk állítani. A beszabályozásról jegyzőkönyv készült. A rendszer beszabályozása a glikol-térfogatáram beállítása mellett megakadályozta, hogy a külső köpenyhűtésű tartályok nyomása 1 bar fölé emelkedjen, mivel e nyomásérték felett a tartályköpeny már sérülhet.

3. Az erjesztő tartályok mindegyikébe egy-egy higiénikus hőfokérzékelő került beépítésre, melyek a kompakt szabályozók ellenőrző jelét szolgáltatják. A kétpont-szabályozású szabályozó kör beavatkozó szervei kétutú (háromjáratú) motoros szelepek. Az erjesztő tartályok hőmérséklet-alapjelét a kezelő állítja be a technológia előírásainak megfelelően. A kompakt szabályozókon egyszerre látható a beállított must (bor) hőmérsékleti alapjel és a tartályok pillanatnyi hőfoka.

A tartályokban lévő must (bor) hőfoka +/-0,5 °C pontossággal tartható a beállított alapjelhez képest. A cső a csőben musthűtő szabályozása az átfolyó must térfogatáramának változtatásával történik. A musthűtő üzemeltetésekor a tervezett glikol-térfogatáram teljes menynyisége áthalad a hőcserélőn.

Üzemeltetési tapasztalatok
Az előző évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a legjobban előkészített mustokból is csak középszerű bor készíthető, ha az erjesztési hőmérséklet valamilyen okból megemelkedik. Ezért különösen fontos, hogy egy borászati üzemben megbízható, jól beszabályozott hűtési rendszer legyen kiépítve.

A must erjesztésének megindításáig nagyon sok technológiai folyamatot kell végrehajtani. A megfelelő szüreti időpont meghatározása, a cefrekezelés, a préselés, a musttisztítás rengeteg odafigyelést és jelentős költséget igényel. A borász munkájának, szaktudásának a legnagyobb része ilyenkor már benne fekszik az erjesztésre előkészített termékben. Rendkívül bosszantó, ha ez a sok munka a hűtési rendszer hibájából, beszabályozatlanságából kárba vész.

Ennek a beszabályozott hűtéstechnológiának az az előnye, hogy a tervezés során meghatározott feltételek mellett minden erjesztő tartályban biztonságosan tartja a beállított erjesztési hőmérsékletet. A hidegenergiának más célokra történő felhasználása, pl. cső a csőben történő hőcserélők üzemeltetése esetén sem lehet a rendszer egyensúlyát felborítani, a térfogatáram beszabályozásának köszönhetően.

Nagyon hasznosnak bizonyult a központi szabályozó és kijelző egység, melyen folyamatosan látható minden erjesztő tartály beállított és tényleges hőmérséklete.

Vinkler Károly

HKL

Forrás: http://www.hklszaklap.hu

Oldalak: 12