Az, hogy az élelmiszerek többségénél – legyen szó gyümölcsről, zöldségfélékről, virágról vagy húsféleségekről, húskészítményekről – szükséges valamilyen fokú hűtés, nem újdonság. Az egyre szigorodó szabályozás ill. a piaci verseny mind arra ösztönzi a gazdákat, feldolgozókat, hogy berendezéseiket, hűtőkamráikat az aktuális elvárásoknak megfelelő technikai szinten tartsák, ugyanakkor üzemeltetési költségük alacsony, megbízhatóságuk jó legyen.

Annak meghatározásában, hogy melyik hűtési technológia a legmegfelelőbb egy adott létesítményhez, több paraméter is szerepet játszik. Legfontosabb a tárolás időtartama, kívánt hőmérséklet, ki- betárolás sűrűsége, terek mérete és elhelyezkedése, s nem utolsó sorban az áru maga. Rövid ill. középtávú – egyes termékféleségeknél akár több hónapos – tárolásnál, ill. folyamatos árumozgás esetén a hagyományos direkt elpárologtatású vagy indirekt hűtési rendszer kialakítása a megfelelő.

Ez utóbbi egy rövid freonos hűtőkörrel, hőcserélőn keresztül folyadékot hűt, amit egy hőszigetelt puffer tartályban tárol. Innen egy vagy több szivattyú keringteti a folyadékot a hűtőterekben lévő hőcserélőkön keresztül. A hagyományos freonos rendszereknél alkalmazott elpárologtatók is alkalmasak hűtött folyadékkal való üzemelésre, így technológia váltás esetén a meglévő berendezések felhasználhatók. További előnye a folyadékhűtős rendszereknek azok flexibilitása, könnyű szerelhetősége, egyszerű szakaszolhatósága, valamint akár az irodai klímát is lehet vele üzemeltetni.

A hűtött tárolás legfontosabb, de koránt sem egyetlen paramétere a tárolási hőmérséklet. Legalább ilyen fontos az áru minőségének szempontjából a tárolás módja ill. a tároló helyiség levegőjének páratartalma.

A relatív páratartalom az atmoszférában lévő aktuális nedvesség mennyiségének aránya a teljes telítettséghez képest. A hidegebb levegő kevesebb vízmennyiséget képes magában hordozni.  Ha a levegő páratartalma eléri a 100%-os értéket, ködképződés, kicsapódás, más néven kondenzálódás jelentkezik. A levegő az elpárologtató lemezei között áthaladva jelentősen lehűl, relatív pártartalma megnövekszik, s a teljes telítettséget meghaladva a nedvesség kicsapódik a hideg felületen.

A növények szüretelés, betakarítás után is tovább lélegeznek, pórusaikon keresztül nedvesség távozik, ha azt környezete képes felvenni. Ez az eltávozó nedvesség kompenzálja azt a vízveszteséget, ami a hűtőtestek bordázatán kondenzál ki, majd távozik a lefolyórendszerbe. Gyakorlatilag minden egyes lefolyóba távozó liter vízzel egy-egy kilogrammnyi áru értékétől búcsúzunk el. Ha azonban a tárolóban lévő levegő relatív páratartalmát már a betárolás előtt felemeljük a megfelelő szintre , a kipárolgás jelentősen lecsökkenthető, így a veszteségek is sokkal alacsonyabbak lesznek. A dehidratáció ilyen mérvű lecsökkentése ugyanakkor a növény eltarthatóságának meghosszabbodását – sok esetben megkétszereződését – is eredményezi.

Párásítás alkalmazásakor, fagyáspont közeli tárolás esetén fokozottan ügyelni kell arra, hogy jelentős ködképződés ne forduljon elő, mert az áru felületén kikondenzálva, a víz egyrészt táptalajt biztosít a baktériumoknak, másrészt onnan később elpárologva helyi, felületi fagyást okozhat, ami a növény rostjait tönkre teszi, elindítva ezzel egy romlási folyamatot. Ezért fontos, hogy a relatív páratartalom szabályozása pontos és megbízható legyen.

Ha lehetőség van rá, célszerű már betároláskor a rekesz sorok között akkora szabad helyet hagyni, hogy a levegő szabadon át tudjon járni, át tudjon forogni az egész termen. Ez egyrészről biztosítja a belül elhelyezkedő áru megfelelően alacsony hőmérsékletét, illetve megakadályozza a növények által termelt, az érési folyamatokban szerepet játszó etilén koncentrálódását. A táblázatban megtalálható az egyes növények etilén termelési ill. érzékenységi szintjére vonatkozó információ is.

Etilén szűréskor a modern berendezésekben katalizációs folyamat megy végbe. Titanium dioxid bevonattal ellátott és UV fénnyel megvilágított szűrőn keresztülhaladva a levegőben lévő etilén gáz más ártalmatlan szénhidrogénné és vízzé alakul, ill. az UV fény megöli a levegőben lévő kórokozókat, gombákat. Bár miután a folyamat során melléktermék nem marad vissza, karbantartást nem igényel, a fenntartási költsége rendkívül alacsony, mégis a technológia magas ára miatt általában olyan esetben célszerű az alkalmazásán gondolkodni, ahol nagy értékű, leginkább déli gyümölcs vagy virág tárolása történik.

Általánosságban elmondható, hogy egy szűréssel alacsonyan tartott etilénszint mellett az érzékeny növények, virágok 30-50%-kal hosszabb ideig megőrzik frissességüket, ill. kitolható az érési, elvirágzási folyamat.

Hogy versenyképességünket megőrizzük, egyre fontosabb az új hatékony technológiák alkalmazása, amiben erre szakosodott cégek sora áll rendelkezésre, de semmi sem helyettesítheti vagy pótolhatja a megfelelően óvatos kezelést, hiszen az áru alapvető épségét ez határozza meg.