A hűtés- és klímatechnika hasznát és előnyeit élvezők, a berendezéseket tervezők, gyártók, karbantartók, javítók, üzemeltetők és alkalmazók, illetve gyakorlók, ha kisebb-nagyobb mértékben is, tudatosan vagy szándék nélkül, de több mint 100 éven keresztül jelentősen hozzájárultak és még ma is hozzájárulnak környezetünk szennyezéséhez, terheléséhez.

A hőskorban minden szépen indult, főleg természetes, környezetbarát hűtőközegeket alkalmaztunk, mivel más nem volt kéznél, mint víz, szén-dioxid, ammónia és társaik. A villamos energia előállítása nem tűnt érdemben környezetszennyezőnek, és a felhasználás mértékét sem vizsgálta érdemben senki.

Aztán jött a vegyipar, és jobbnál jobb hűtőközegekkel rukkolt elő, amelyek adott alkalmazási területek optimális igényeinek figyelembevételével kerültek kifejlesztésre. Ezen hűtőközegek tulajdonságaira alapozva fejlesztettek optimalizált kompresszorokat, rendszerkomponenseket, és optimalizálták a rendszerek energetikai jellemzőit is, mert – esetenként már – az üzemeltetési gazdaságosság kérdése is szóba került.

Így – vagy a vegyipari lobby hatékonysága folytán – kerültek kifejlesztésre és hosszú távú alkalmazásra, majd a hűtős történelembe az R12, az R22, R502 nevű hűtőközegek és társaik. Minden megoldottnak tűnt, folyamatos minőségi fejlesztésekkel a régi, természetes hűtőközegek – tisztelet a kivételes alkalmazásoknak – kimentek a divatból, és mindenki „freonozott” a növekvő – mennyiségi és minőségi – igények korszerű kielégítése érdekében.

Azonban időközben beütött a mennykő, no nemcsak a hűtős szakma miatt, hanem az emberiség sok-sok, nem éppen környezetbarát tevékenysége következtében. Azaz először kilyukadt az ózonpajzs, mely Földünk élővilágát volt és van hivatott védeni a káros sugárzásoktól, sőt, ezek az ózonlyukak idővel egyre nagyobb méreteket öltöttek. Ezt a jelenséget azok az úgynevezett ODS (Ozone Depleting Substances – ózonlebontó) anyagok, vegyületek okozzák, melyek közé kedvenc freon hűtőközegeink egy része is tartozik.

Aztán kiderült, hogy üvegházhatás nemcsak kerti, hanem földi méretekben is létezik, és ha sikerül a légkörben „felépítenünk” egy üvegtulajdonságú (a Föld hősugárzását visszatartó) réteget, akkor megfőzzük magunkat, az élő társadalmat, s pusztító viharokat támaszthatunk, sivataggá változtathatjuk planétánkat. Ezt a jelenséget mi hűtősök úgy tudjuk „támogatni”(?), ha a magas GWP- (Global Warming Potential – globális melegítő képesség) értékű GHG (Green House Gases – üvegházhatást okozó) hűtőközegeinket felelőtlenül kiengedjük a légkörbe.

Ha azonban nemcsak a hűtőközegek – légkörbe jutásuk – által közvetlenül okozott, hanem a telepített, üzemeltetett rendszerek üzemelése során történő folyamatos környezetterheléseket is vizsgáljuk, akkor egyre fontosabbá válik a rendszerek COP- (Cofficient of Performance – teljesítménytényező – egységnyi hűtőteljesítményhez szükséges energiabefektetés) értékének optimalizálása, illetve a teljes rendszerre vonatkoztatott TEWI-tényező (Total Environmental Warming Impact – teljes környezeti felmelegítési hatás) elemzése is. Ugyanis az energiát – eltekintve az atom- és a megújuló energiák hasznosításának egyes változataitól – szén-dioxid keletkezése mellett állítják elő, és a szén-dioxid is üvegházhatást okozó gáz.

Tehát a feladat mára letisztult, adva van: minden alkalmazási területre találni kell, vagy ki kell fejleszteni egy optimális hűtőközeget, amely se nem ODS, se nem GHG, ugyanakkor rendszerünk COP-tényezője igen magas és TEWI-értéke minimális. De hát ilyen hűtőközegek még nincsenek, és a közeljövőben nem is lesznek. Esetenként talán a hűtlenül elhagyott természetes hűtőközegeink alkalmazhatók ilyen eredményekkel.

Akkor mi is a rövid távú megoldás? A Montreáli Jegyzőkönyv elvei alapján tiltani vagy korlátozni kell(ett) az ODP közegek alkalmazását, szabályozni ezen közegek légkörbe jutásának korlátozását, és a Kiotói Jegyzőkönyv szellemisége alapján – megfelelő tervezéssel, kivitelezéssel, karbantartással, üzemeltetéssel – csökkenteni kell a fajlagos energia-felhasználást. Ezt célozzák meg a létrejött és tervezett nemzetközi egyezmények, hazai szabályozások.

Ezen intézkedéssorozatnak volt első lépése az egyes közegek alkalmazása fokozatos tiltásának, a zártrendszerű szerviztechnológiának, a környezetvédelmi zöldkártyás tevékenységi jogosultságoknak a bevezetése. Ezzel lehetett a potenciális terhelésforrásokat kiiktatni, és egyúttal egy környezetbarát telepítési és szerviztechnológiai kultúra alapjait lefektetni. Ennek a folyamatnak a következő lépése a környezetterhelést okozó közegeket tartalmazó rendszerek szivárgásvizsgálatának (a szivárgások megszüntetésének) kötelezővé tétele volt, amely alapvetően az ODP közegekre vonatkozott, de kiterjesztés alatt áll az összes GHG közegre is (lásd F-gáz törvénytervezet), hogy minimalizáljuk környezetünk ebből fakadó terhelését.

Ennek a folyamatnak része, hogy a Szövetség közreműködésével kidolgozásra került a kötelező szivárgásvizsgálat rendje és rendszere. Ezzel persze még nincs vége, hiszen születtek és születnek szakmánkra vonatkozó további szabályozások, így az F-gáz rendelet a szabályozott (hűtő)közegek körének bővítéséről, a kötelező személy- és cégminősítésről, a PED Direktíva a nyomástartó edényekről, a CE-jelölés kiterjesztése helyszínen telepített rendszerekre, a WEEE (elektromos és elektronikai hulladékok kezelése), a 2002/91/EC Direktíva az épületek energiafogyasztásáról.

Ez utóbbi például – többek között – a hűtés- és klímatechnikai rendszerek, hőszivattyúk folyamatos, szakszerű karbantartását, energetikai auditálását teszik kötelezővé. Ha a tervezési fázisra, új megoldásokra is – betartathatóan – kötelezővé válnak a fentiek, a meglévő és előkészítés alatt álló nemzetközi (CEN) szabványok, előírások, már teljes is lesz a kép ahhoz, hogy optimális rendszerek optimálisan üzemeljenek mindenki elégedettségére. Ezt a szemléletet, tendenciát kell tudatosítani tulajdonosban, üzemeltetőben, tervezőben és minden közreműködőben. Ehhez kell igazítani a közép- és felsőfokú, iskolarendszerű és felnőttképzés tematikáját, követelményrendszerét.

Ezen túlmenően már csak a csodára(?), az emberi agy leleményességére kell várnunk, hogy közelébe kerüljünk annak az álomnak, hogy megfelelő műszaki megoldások révén a hűtés- és klimatizálás lekerüljön a környezetterhelést okozó emberi tevékenységek listájáról. De ehhez még egy kis idő szükségeltetik!

Zoltán Attila

HKL

Forrás: http://www.hklszaklap.hu